Zavaros volt a medence vize, amikor augusztus közepén megérkezett a legkedvesebb visszatérő családunk. A kisebbik fiú még a csomagjait sem tette le, már futott a vízhez, aztán megtorpant a lépcső tetején, és visszaszólt az anyjának: „Ez zöld.” Igaza volt. Előző nap még csak opálosnak tűnt, aznap délutánra viszont olyan színe lett, mint egy elhanyagolt halastónak.
Hat éve adjuk ki a kertünk végében álló kis vendégházat, két szobával és egy kerti medencével. A vendégeink nagy része a csendért és a nagy diófáért jön vissza, de a nyári foglalásoknál szinte mindenki rákérdez a medencére is. Azon az estén a család kedvesen viselkedett, a fiúk inkább a patakhoz mentek pecázni, én mégis szégyelltem magam. Az értékelésükben később csak annyit írtak, hogy a medence „sajnos nem volt használható”, és ez a fél mondat napokig ott motoszkált bennem.
Akkor jöttem rá, hogy évek óta úgy kezeltem a medencét, mint egy bútort: ott van, működik, nem kell vele foglalkozni.
A választ végül nem szakkönyvben, hanem egy telefonon görgetett beszélgetésben találtam meg.
Hol kérdeztem? Egy zárt csoportban a Facebookon, ahol végül a szivattyubolt.hu nevét is megkaptam. Ott falusi vendégházak tulajdonosai cserélnek tapasztalatot, a takarítónőktől a foglalási naptárakig mindenről. Leírtam, mi történt, és pár óra alatt tizenkét válasz érkezett. A legtöbben vegyszerre gyanakodtak, de egy balatoni házigazda azt írta, hogy szerinte nem a klórral van baj, hanem azzal, hogy a vízforgatóm egyszerűen kevés. Azt tanácsolta, nézzem meg a bolt medencés oldalát. Ő is onnan választott, és szerinte ez az a szivattyú webáruház, ahol végre érthetően leírják, hogyan kell méretezni egy vízforgatót.
Mit tudtam meg az oldalon? Először azt, hogy a vízforgatónak naponta legalább háromszor át kell forgatnia a medence teljes vízmennyiségét. Fogtam egy papírt, kiszámoltam a medencénk térfogatát, és kiderült, hogy a régi gép ennek a közelében sem járt. Évek óta csak annyit néztem, hogy megy-e, és sosem azt, hogy mennyit forgat át. Ráadásul az időzítőt még az előző tulajdonos állította be, éjszakára, és senki nem nyúlt hozzá azóta. Azt is olvastam, hogy a homokszűrős rendszer hosszú távon stabil, és kevés törődést igényel, a papírszűrős viszont gyorsan beüzemelhető, és egyszerűbb a karbantartása.
Mit akartam majdnem rosszul csinálni? Elsőre ugyanakkora gépet akartam venni, mint a régi, mondván, eddig is elment valahogy. A papírra írt számok aztán megmutatták, hogy éppen ez volt a hiba: a régi kicsi volt a medencéhez, és ha ugyanazt veszem meg újra, jövő augusztusban ugyanott tartok, csak egy fényesebb dobozzal a medence mellett.
Mit választottunk? Homokszűrős vízforgatót, mert a vendégház mellett, a takarítás, a reggelik és a foglalások között nincs időm hetente szűrőbetétet cserélni. A termékoldalakon minden típusnál ott volt, mekkora medencéhez ajánlják, így könnyű volt kiszűrni azokat, amelyek kicsik lettek volna. A férjemmel két este ültünk a laptop előtt, és végül egy Saci Optima mellett döntöttünk, mert a mérete és a szűrője is illett a medencénkhez.
Hogyan ment a rendelés? Egy kedd reggel adtam le, két szobatakarítás között, és a gép még a következő vendégek érkezése előtt megjött.
Ki kötötte be? Egy szakember, aki az áramot és a vizet is az előírások szerint vezette el. Ebben a csoportban is mindenki egyetértett, hogy ezt nem a házigazdának kell kitalálnia.
Mit mondanak most a vendégek? Az utolsó szeptemberi pár azt írta a vendégkönyvbe, hogy reggelente a medence volt a kedvenc helyük, és hogy a diófa alól nézve olyan volt a víz, mint egy hegyi tó. Ennél jobb értékelést nem is kérhettem volna. Az augusztusi család is visszafoglalt jövő nyárra, és az anyuka a foglalás mellé annyit írt: „Reméljük, a fiúk idén fürödhetnek is.” Válaszul egy fotót küldtem neki a medencéről.
Mit tennék ma másként? Hamarabb kérdeznék, és nem várnám meg, amíg egy gyerek kiáltja el magát a lépcső tetején. A tavaszi nagytakarítás listájára azóta a medence is felkerült, rögtön a függönymosás után, és mellé írtam a szivattyú webáruház címét is, hogy a szivattyubolt.hu leírásait szezon előtt újra átfussam, ne csak akkor, amikor már zöld a víz.